Egy esős őszi napon, takarításnál egy poros kis könyvre akadtam…Rájöttem, hogy a régi naplómat találtam meg.Figyelemmel olvasgattam.Teljesen elmerültem benne…Jó volt visszaemlékezni a fiatalságomra.Aztán a kislányom jött be a szobába.

-Mit csinálsz Anyu?

-Megtaláltam a fiatalságom emlékezetét. Elmesélek neked egy történetet. Persze, csak ha érdekel. Nem akarlak untatni. Találkoztam egy sráccal. Azonnal megszerettem. Nem voltunk ismeretlenek egymás számára, párszor beszéltünk már, és a találkozás is meg volt tervezve… Egy szerdai napra.

2005.július.16. szombat

Beszéltem ma Tomival.Csilla és Fru egyik haverjával.Nagyon jó fej. Imádnivaló.Közvetlen.Csak ennyit akartam most írni.

2005.július.17.vasárnap

Ma is órákat beszélgettünk Tomival…Egyre jobban kedvelem.Érdekes.Szerdán találkozom vele Cserkeszőlőn a strandon.Persze Frut is visszük…Most megyünk színházba.

2005.július.18.hétfő

Uhhh anyám kiverte a balhét…Pfff…Na de nem ez az érdekes és közölnivaló.Megint beszéltem Tomival. Kicsit bonyolítottunk a dolgokon…Hogy még jobb legyen. Szerdán találkozunk a strandon, aztán elmegyünk Tiszaföldvárrra, Fru egyik használatlan házukba.Persze jön Fru is…De így jó.Jah és persze Fru egyik haverja is.Laci.Holnap reggel megyünk Fruval Nagyrévre, hozzájuk.Asszem lefexek, mert korán megy a buszunk.

2005.július.19.kedd

Egyre jobban izgulok Tomi miatt.Mármint hogy a vele való találkozás miatt.Megérkeztünk Nagyrévre, Fruékhoz.A kisöccse, Imrus nagyon édes.Csilla sokat változott amióta nem láttam. Sajnos rossz irányban. Na nem baj, nem miatta jöttem…Délután elaludtam, közben Tomi felhívta Csillát.Pfff… Elmondta neki, hogy találkozunk másnap Cserkén…Végülis mindegy…Jobb ha tudja, hogy mi van Tomival…Imádom Tomit…Annyira más, mint a többi fiú haverom…Talán több mint haver.Na ezen nem gondolkodok, holnap találkozunk…Remélem jól elleszünk, és nem csúszik baki a tervbe.Laci írt, hogy nem tud jönni.Most abbahagyom az írást, mert kezd a South Park… :D

2005.július.20. szerda

Úristen már korán reggel csúszott a számításunk.Az elős busszal akartunk Cibakházára menni, és onnan Cserkébe, de Fru anyja közbeavatkozott.Így csak a fél 10es busszal tudtunk elindulni Cserkébe.Szegény Tomi, várhatott ránk.Na ja…Fél óra a buszon, teljes izgalomban…Remegtem…Huh.Oadértünk. Gyönyörű volt  a strand.Tomit nem találtuk meg eslőre, pár emberrel össze is tévesztettük.Aztán megjelent…Anyám…először picit mindketten meg voltunk illetődve, de ez hamar elmúlt.Kötetlenül, mint az 1000 éves barátok…Megérttük egymást, könnyen megtaláltuk a közös hangnemet…A beszélgetéseink komolyak voltak részint, de megnevettük egymást ugyanakkor…Úsztunk, szórakoztunk egymással… Beültünk az egyik melegvízes medencébe, vállára hajtottam a fejem…Ő megölelt,hirtelen megcsókolt… Jó volt…Azt sem tudtuk mi történik velünk, csak azt tettük,amit a szívünk diktált…Hosszú órákig együtt voltunk, a buszt is majdnem lekéstük…Elindultunk Tiszaföldvárra…Fru már ott várt minket.Elmentünk még bevásárolni, sört meg kaját… Aztán…Fru anyja felhívott minket, hogy haza kell mennünk, mert állítólag Gabi, Fru bátyja a barátnőjével megy a házba, amibe mi is indultunk…Persze, tudtuk ez nem igaz.Csak Csilla köpött…Ki voltam készülve…Gyűlölöm,ha nem úgy mennek a dolgok, ahogyan tervben voltak…Tomi is szomorú volt, Fru meg ideges.Persze én is és talán Tomi is…Tehát felültünk egy buszra  Nagyrévre.De a busz nem haladt tovább Kunszentmártonra, tehát Tominak nem volt hol aludnia…Felhívta Csillát, hogy esetleg aludhatna –e ott…Csilla persze igennel felelt, hiszen szerelmes Tomiba.A buszról leszállva mindhármunkat izgalom és félelem töltött el…A kapu előtt mindenki nagy levegőt vett, és nehéz szívvel léptünk be…Szinte megbélyegezve, mint a bűnösök.A nappaliban ültünk le.

Fru,Csilla,Tomi,Fru anyja és én…Mindenki hallgatott…De Csilla vigyorgott…Akkor már biztosan tudtuk ő volt a hunyó a dolgok felett…A csend egy idő után kezdett nyomasztóvá válni…A fejemben hagok dübörögtek, és emésztett a fejfájás, hiszen egész nap semmit nem ettem.Ültünk, és bámultunk magunk elé…Rémes volt.Fejemet az ölembe hajtottam, hogy ne is lássanak, és én se lássak senkit, még Tomit se…Több mint 20 percig ültem így, elgémberedve, elhatárolva magamat a külvilágtól…Aztán zokogásban törtem ki, és átmentem a másik szobába…De azt sem tudtam miért sírok…Tomiért, hogy elvesztem…Vagy a helyzetért…Csak sírtam…Azt hittem esetleg megkönnyebbülök, de nem…Kiültem a teraszra, egy takaró és 3 párna társaságában, kéősbb pedig Fru is kijött hozzám.Beszélgettünk, párszor láttam Csilla fejét, ahogyan kárörvendően rámvigyorog…Gyűlöltem őt.Meg tudtam volna ölni, bármilyen érzelem nélkül.Fru elmesélte, hogy amikor sírva kimentem, Tomi is sírt…Ő is kijött kétszer, de nem beszéltünk, a házban maradt.Csilla  azt mondta, hogy egész nap azon gondolkodott, hogy mit csinálnék Tomival a házban, ezért köpött.De hát…Először láttam.Mindegy.Tomi és Csilla elmentek sétálni.Amikor Tomi kilépett az ajtón könnyes volt az arca.Egy órát ültünk Fruval kint, mikor láttuk, hogy megérkeztek. Fru bement a házba Csillával,majd Tomi utánuk.Én pedig egyedül maradtam.Újra elmentek…De Tomi mielőtt Csillával kilépett volna a kapun,  visszafordult, pár szót válhattam vele, de legalább tudtam, hogy nem utál…Később bejöttem lefeküdni…El is aludtam percek alatt…

2005.július.21.csütörtök

Hajnal 4kor arra ébredtem,hogy Tomi az ágy szélén ülve az arcomat simogatja.Jó volt erre ébredni. Az ágyam mellett meg volt ágyazva Tominak.De Csilla azt hitte azt neki raktuk oda…Pfff.Mit képzel?! Azok után,amit tett még magam mellé fektessem???!!!Persze, aztán féltékenységében még leszúr álmomban… Na jó ez abszurd és durva…De ehhez hasonló húzás lenne…Csak valósabb.Illetve hát fizikai.Tomi eldöntötte, hogy nem érdekli Csilla, engem választ.Mellettem aludt.Szoros ölelésben aludtunk el.Reggel ordítozásra ébredtünk…Fru anyja és keresztapja, így talált meg minket. Átölelve egymást.De Fru a szobában volt.Üvöltöttek, hogy feljelentik Tomit…És tűnjön el…Tomi szedte magát, és elment.Köszönni sem jutott időnk.Szomorú voltam, zaklatott, csalódott…És ezek a legjelentéktelenebb jelzők az akkori hangulatomra…Csilla zokogott Tominak, hogy mennyire sajnálja…Persze, mostmár sajnálhatja…Előbb kellett volna gondolkodni mint cselekedni, az az igazság.Na mindegy.Nem érdekel Csilla.Szemét dög… Fruval az egész napot átbeszélgettük, amíg még maradt időnk, hiszen ma jöttem haza.Már itthonról írok.

Nyugalom, édes nyugalom.Tomi alszik.Írta.Szegény biztos nagyon kikészülhetett…Nah most megint elég, mert South Park… :D

2005.július.22.péntek

Este van…Uhhh…Beszéltem ma Tomival rengeteget.Elmesélt még pár dolgot, és azt amit érez.Azt mondja szeret.Csilla nem érdekli őt.Igazából engem sem…Hát igen…Már csak 9 nap és ha minden igaz akkor találkozok vele…Mármint hogy Tomival…És nem Csillával.Beszéltem Fruval, iszonyat balhé van náluk. Anyjuk tombol, Csilla meg röhög, hogy de nagyot alkotott…Mindegy.nem érdekel.Tomival vagyok.Az övé vagyok…Senki másé…Csak az övé…Örökre…

-Így ismerted meg aput?-kérdezte Nóri.

-Igen, így ismertem meg Aput.Így jöttünk össze…Ezt a pár napot sosem felejtem el.

-Jajjj Anyu, ez olyan gyönyörű!

-Tudom kicsim…Szerinted Apa örülne, ha ezt elolvasná?

-Megmutathatom neki?

-Persze, rohanj, mutasd meg…

Azzal elment…Én pedig emlékeimbe merülve egy régi karosszékbe süllyedve üldögéltem…Azon gondolkodtam, mennyire fontos és jó dolog,hogy naplót vezettem…Különben most nem lett volna miben gyönyörködnöm, és pontosan átadnom a gyermekemnek.Fontos,hogy az ember megőrizze a fiatalsága emlékét.